The Real World

Mert a való életben bármi megtörténhet...

2011. július 14., csütörtök

2. rész

Hello. Itt a 2. rész. Egy-két szereplőt egy kicsit közelebbről is megismerhetünk. És a vége egy kicsit lapos, de hát így sikerült. Jó olvasást Puszi.

 

Katie és Sydney szinte rárontott szegény srácra, míg én hátulról szemléltem az eseményeket.
-          Szia! Te vagy az új fiú, ugye? – kérdezte Katie.
-          Igen, Carlos vagy…
-          Én Sydney! – vágott közbe a barátnőm.
-          Hello! – Ő csak mosolygott. Szerintem furán érzi magát, hogy vad idegen lányok mutatkoznak be neki egész nap.
-          Én meg Katie! – csak úgy ájuldozott szegény lány. Ekkor már éreztem, hogy tényleg helyes a srác.
-          Szia Katie! Örülök, hogy megismertelek! – óóó, milyen udvarias.
-          Ő pedig Carolina! – mutatott rám Pete. És a fiú végre megfordult.
Hát igen… eléggé… jól néz ki. Gyönyörű kék szemei vannak, amitől minden lány elolvad. Én is kezdtem ájuldozni. És közben rájöttem, hogy kezdek olyan lenni, mint McKenzie. Beleszeretek minden jött-ment fiúba.
-          Csak Carol! – mondtam végül. Carlos egy kis ideig csak bámult, majd mosolygott egyet, és visszafordult Pete-hez. Nagyon szép mosolya van.
-          És hogy tetszik a suli? – kérdezte Sydney.
-          Hát végülis elég jó. Nagyon kedves mindenki és rengetegen meg akarnak ismerni. – szegény srác. Biztos azt gondolja milyen szerencsétlen, nyomulós lányok járnak ide.
-          Hééé Carol! Carolina! – ordított valaki a hátam mögött. Megfordultam, és McKenzie rohant felém.
-          Na! Lassabban! – szóltam rá, mikor közelebb ért. Már egyből nyújtotta is a kezét Carlosnak.
-          Szia új fiú! McKenzie vagyok! – szegényt már tényleg sajnálom.
-          Carlos! – mutatkozott be.
-          És milyen a suli? – kérdezősködött.
-          Nem unod még ezt a sok kérdést? – fordultam Carloshoz.
Nem is hagytam szegényt válaszolni. McKenzie, és a többi barátnőm gyilkos pillantást vetett rám, Carlos pedig csak mosolygott, majd rám nézett. Megint elbűvölt a kék szemeivel.
-          Igazából ez csak a hetedik „Milyen az új suli?” kérdés. – kacsintott rám. – De még senki sem kérdezte, hogy nem unom-e. – végig mosolygott, amitől nekem is jobb kedvem lett, de hirtelen becsöngetek, és mennünk kellett órára.
A nap hátralévő része eléggé unalmas volt. Én nem mozdultam ki az osztályból, és a lányok se nagyon beszélgettek velem. Nem tudom mi volt ennek az oka, de igazából nem is nagyon érdekelt. Csak Jess-szel, és Ryannel beszélgettem egy kicsit szünetekben. Leginkább a zenéről. Csak kettőjükkel tudok a zenéről beszélgetni, mert a barátnőimnek másfajta stílusuk van, mint nekem. Én leginkább a rock-ot szeretem, míg ők a popot, és a nyálas zenéket. Ezért is vagyok el jobban a fiúkkal néha. Főleg ha zenéről van szó. Az órákon szinte csak Carlosra tudtam gondolni, és a szép kék szemeire. Teljesen elvarázsolt ez a srác.
Mikor hazaértem megcsináltam a házit, és segítettem egy kicsit anyának, aki színházi darabokban szokott fellépni. Egész kicsi kora óta színésznő akart lenni és elég sokat küzdött azért, hogy valóra váltsa álmát. Egy jelenetet néztünk át a legújabb színdarabból, amit pénteken mutatnak be először. Tök vicces volt. Egy paródia, a Szentivánéji Álomról. Biztos, hogy nagyon jó darab lesz. Kb másfél órán át gyakoroltunk, vagyis leginkább anya, mikor megszólalt a telefonom. McKenzie volt az.
-          Bejelölted már Carlost facebook-on? – csak így, köszönés nélkül?
-          Először neked is szia, másodszor miért jelöltem volna be? Majd ő bejelöl, ha akar. – válaszoltam. 
Most komolyan, minek kéne így rárontani szegény fiúra. Tuti, hogy ma legalább 30 lány bejelölte őt.
-          Jójó, bocsi. Na de feljössz msn-re? Tudod, hogy nem kéne sokat telefonálnom. Múlt hónapban is milyen sok volt a számlám. – igen, ezt én nagyon jól tudtam.
Az apukája felhívott engem, hogy nem kéne olyan sokat beszélnünk. Azóta Kenzie inkább átjön hozzánk, vagy megkér valakit, hogy hívjon fel engem, hogy menjek fel msn-re. Igen, még szép hogy szőke.
-          Mindjárt megyek! – válaszoltam, majd elköszöntünk egymástól. Bekapcsoltam a gépet, és visszamentem anyához.
-          Bocsi, McKenzie beszélgetni akar. Majd később még segítek.
-          Semmi baj, menj nyugodtan. Ráér ez, és egyébként egyedül is tudom csinálni. – mondta, majd belemélyedt az „olvasmányba”.
Én ittam még egy pohár vizet, majd mentem msn-ezni a barátnőmmel. Irtó nagy élmény…nem is értem, miért barátkozik velem, hiszen nem sok mindenben értünk egyet, de mégis nagyon jó barátnők vagyunk. Ő pasizós, bulizós, shoppingolós csaj, én meg visszafogott, zárkózott lány vagyok. És néha nem is kell nekem pasi, mert csak a gond van velük, de mindig van egy srác, aki tetszik, és jó volna vele összejönni. Most pl Ryan. Évek óta ismerem, de csak idén lettünk ilyen jóban. Nem is értem miért.
<3McKenzie<3 üzenete:
„én bejelöltem, jelöld be te is.:)” – villogott az msn ablak.
El is felejtkeztem, a facebookról. Gyorsan felléptem, és két új üzenetem volt. Az egyik Renee-től, a másik Jess-től. Mindketten egy buliba hívtak el, ami pénteken lesz. Jessnek már mondtam, hogy nem tudok elmenni, mert akkor lesz anya színdarabja. Renee-nek is visszaírtam, majd Kenzie-nek válaszoltam.
Carol üzenete:
„nem jelölöm be, nem is érdekel. meg amúgy sem biztos hogy emlékszik rám” – igazából nem akartam megmondani McKenzie-nek, hogy helyesnek tartom Carlost, mert akkor egy hétig csak arról beszélne…bár így sem fog másról.
<3McKenzie<3 üzenete:
„dehogynem. emlékszik rád. láttam hogy néztetek egymásra*.* és engem már vissza is igazolt” – mi az hogy  ”hogy néztetek egymásra”? Hogy lehet egymásra nézni? Jajj istenem ez a lány néha az agyamra megy!
Carol üzenete:
„mi van? sehogy sem néztünk egymásra!” – bár én is észrevettem, hogy egy kicsit elbambultam, mikor rám nézett.
Ő olyan fajta srác, hogy végigmegy az utcán, és minden lány beleszeret, aki meglátja őt. A barna, bozontos haja, a sármos tekintete, amiben közrejátszik a csodálatos kék szeme, egyszerűen elbűvölő. Nem is tudom, hogy lehet-e ilyet mondani egy fiúra.
<3McKenzie<3 üzenete:
„ó de igen. látszik hogy bejön neked ne is tagadd le.” – egész estig vitatkoztunk erről.
Be vallottam neki, hogy helyesnek tartom Carlost, de semmi más.
-          Carol! Tudsz kölcsön adni egy ruhát péntekre? – rontott be a szobámba a húgom.
Soha nem tanult meg kopogni. Más emberekkel udvarias volt, csak velem nem. Nem minthogyha bármit is megzavart volna, csak jó lenne néha jelezni, mikor bejön hozzám.
-          Persze! Milyenre gondoltál?
-          Hát van az a kockás, pánt nélküli. Szerinted az hogy állna rajtam? – meglepő, hogy három év van közöttünk, de mégis egyforma a méretünk.
-          Nem gondolod, hogy az egy kicsit túlzás a színházba? – kérdeztem tőle, de azért elkezdtem keresni a ruhát.
-          Anya nem mesélte? Nem megyek a színházba. Azt mondta nem baj, majd megnézem máskor a darabját. – na ezen most meglepődtem.
Isabell mindig ott akar lenni a premiereken. Biztos arra a bulira készül, amire engem is meghívtak. Hát Izzie mindig is bulizósabb volt, mint én. Csak azt nem értem, hogy egy 13 éves lánynak mi keresnivalója egy diszkóban. Persze még nem jött haza részegen, és eddig senki sem erőszakolta meg, és ismerem a barátait, ő is megbízik bennük, de azért még is csak fiatal a bulizáshoz…de lehet hogy csak nekem ilyen a felfogásom.
-          Na szerinted hogy áll? – míg nekem elkalandoztak a gondolataim Isabell már fel is próbálta a ruhát. És tökéletesen állt rajta. Jobban néz ki benne, mint én.
-          Hát hallod. Ezt a ruhát akár neked is adhatnám. Nagyon jól nézel ki. – válaszoltam, ő pedig kitáncolt a szobámból.
Már nem volt kedvem McKenzie-vel beszélgetni, így elköszöntem tőle, és kimentem a nappaliba filmet nézni. Apa a foteljában ült, és egy könyvet olvasott. Rengeteget olvas. Régen írónak készült, de aztán irodalom tanár lett belőle. A középiskolában ismerkedtek meg a szüleim. Két évvel járt apu anya fölött. A színjátszó körben találkoztak először, és elmondásuk szerint azonnal egymásba szerettek. Még abban az évben elkezdtek járni, és azóta is boldogan élnek. Nagyon romantikus a történetük. Viszont a mai fiatalokkal ilyen dolgok nem nagyon történnek. Például a barátnőm Renee másfél éve jár a fiújával, és közben többször is összevesztek-kibékültek. Vagy Ryan, aki alig több, mint fél éve jár a suliba, és már öt lánnyal járt, ebből hárman az osztálytársai. Én is szívesen járnék vele, de tudom, hogy nagyon hamar szakítana velem, ezért lenne jó lemondanom róla. Csakhogy ez nem olyan egyszerű…

1 megjegyzés:

  1. Szia Lux! :)
    Szerintem jó volt ez a rész.
    Csak így tovább! :)

    Pussz:
    Lilly

    VálaszTörlés