Sikerült visszafordítanom a kígyó fejet, és ekkor egy csapóajtó nyílt ki a szökőkút mellett. Egy lépcső vezetett lefelé. Teljesen sötét volt, nem láttam semmit, de tudtam, hogy le kell menni, hiszen meg van az oka, hogy miért vezetett ide a professzor.
- Ez lehet a katakomba? – kérdezte meglepődve Ryan.
- Valószínűleg igen…le kéne mennünk. – mondta Pete.
- Mi? Ti most komolyan le akartok menni oda a sötétbe? Mi van ha ott van az az izé, ami elszabadult? – McKenzie tökre be volt parázva.
- Szerintem sem kéne lemenni! – úgy látszik Jess Kenzie mellett áll.
- Hát én megyek! Ha jöttök, ha nem… - és már el is indultam a lépcsőn lefelé, mikor Carlos megfogta a karom, és visszaráncigált.
- Hagy menjek előre! – oh…mint egy lovag!
Hátrafordult, és a többiekre nézett. Én is megfigyeltem a barátaimat. Látszott az arcukon, hogy félnek. Én is féltem. Nagyon féltem. De tudtam, hogy muszáj megtennem, hiszen valami fontos dolog lehet odalent.
- Ti jöttök? – kérdeztem végül.
A fiúk egymásra néztek, majd McKenzire, aki végül bólintott, majd utánnam jött. Lementünk a lépcsőn. Sötét volt, alig láttam valamit. Majd elővettem a mobilom, és azzal világítottam. A többiek ugyan ezt tették. Egy barlangrendszerben lehettünk. Tök ijesztő volt az egész. Azt se tudtuk merre induljunk. De mivel csak egy út volt, így elindultunk arra. A barátnőm végig a karomat fogta. Éreztem ahogy egyre jobban izzad a keze. Nagyon rossz érzés lehetett neki, hiszen fél a sötétben. Kb 10 percig sétálhattunk, míg egyszer csak egy elágazáshoz értünk.
- Egyenesen tovább, vagy balra? – kérdezte Carlos, aki még mindig hősiesen legelöl ment.
Mögötte mentem én, Kenzivel az oldalamon. Utánunk Pete, Jess és Ryan. Mutattam Carlos-nak, hogy menjünk még egyenesen de Pete közbe szólt:
- Nem kéne szétválnunk, hogy hamarabb bejárjuk ezt az egészet?
- Na nem mondod komolyan! - förmedtem rá. – Váljunk szét? És aztán egy újabb elágazásnál tovább szakadjunk, és a végén mindenki egyedül lesz…Franc tudja mik történhetnek ha egyedül vagyunk!
Ezzel még jobban megijeszthettem a többieket, de tudtam hogy igazam van.
- Jojó, menjünk tovább együtt. – mondta Pete.
Továbbmentünk, és közben Kenzivel elkezdtünk beszélgetni:
- Szerinted megtalálták már Isabellt? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom Carol! De remélem minél hamarabb meglesz, mert nem jó téged ilyen letörtnek látni!
Bánatosan tekintettem barátnőmre, aki csak megsimogatta a karom. Jól esett, hogy mellettem áll, de másra sem tudtam gondolni, csak a húgomra. Kenzie tudta, hogy ilyenkor el kell terelni a figyelmemet, és előjött egy témával.
- Emlékszel arra a modellügynökségre, amire két hete jelentkeztem, és a válogatásra is elmentem? – bólintottam. – Képzeld bejutottam. A jövőhéten fognak portfóliót csinálni, és lehet, hogy szerepelhetek reklámokban meg minden. Hát nem király?
- De az! Gratulálok!
- Ezt nézzétek! – vágott közbe Carlos.
Egy régi, rozsdás csigalépcsőre bukkantunk, ami felfelé vezetett. Biztos egy másik kijárat volt a katakombából. Carlos kérdőn nézett rám. Tudtam, hogy fel akar menni. Én is ezt akartam. Itt hagyni az egész barlangrendszert, és kimenni a napsütésbe, érezni a szabadlevegőt. Bólintattam neki, ő pedig elindult a lépcsőn. Kissé nyikorgott néhány lépcsőfokon, de felértük. Egy csapóajtó volt a lépcső tetején, amit bátor vezetőnk kinyitott, és kilépett a friss levegőre. Vagyis csak azt hittük. Egy iroda szerűség volt, rengeteg könyvvel, és mindenféle régi térképpel.
- Hol vagyunk? - kérdeztük szinte egyszerre.
- Azt hiszem én tudom. – válaszolt Jess. – Egyszer már jártam itt. Ez Mr García szertárja…vagyis csak volt.
- Mikor voltál te itt? – érdeklődött Pete.
- Még év elején, egyszer megkért, hogy keressek meg neki egy térképet.
- És miért van egy titkos lejárat a katakombába pont az ő szertárjában? – kérdezte meglepődve Ryan.
- Úgy látszik, ő nem az volt, akinek hittük. Nem csak egy öreg történelem professzor volt. – mondta McKenzie.
- Nézzünk szét, hátha találunk valami érdekeset! – ajánlotta Carlos.
Körbe szemléltünk mindent, kihúzogattuk a fiókokat, kinyitogattuk a szekrényeket, de semmit sem találtunk. Régi dolgozatok, órai jegyzetek, térképek és atlaszok, valamint rengeteg poros történelmi könyv hevert mindenfelé…de semmi érdekes, vagy furcsa.
- És mégis hogy jutunk ki innen? - kérdezte Jess.
- Kitörünk! – ajánlotta fel Pete.
- Mi van? Nem teszünk kárt a suliban! – ellenkezett Kenzie.
- Dehogyis! Biztos van itt valami éles szerszám, amivel ki tudjuk nyitni a zárat! – magyarázta Pete.
Mindenki elkezdett kutakodni, keresgélni. Ekkor odasétáltam az ajtóhoz,lenyomtam a kilincset, és már nyitva is volt.
- Vagy csak egyszerűen kisétálunk. – mondtam.
- Nyitva volt az ajtó? –kérdezték kórusban.
- Úgy látszik elfelejtette bezárni!
Kimentük a szertárból, ami a 2. emeleten volt. Az elsőn találkoztunk Mr Stuart-tal, az új töri tanárunkkal. Ránk nézett, közelebb jött, majd elkezdett kérdezősködni:
- Ti hol voltatok?
Meg se tudtam szólalni. Megint elfogott az az érzés…féltem tőle. Tudtam, hogy valami nem stimmel ezzel a férfival…
- Hát…őő… - próbált kihúzni minket Ryan. – Tudja Tanár Úr…éppen próbánk volt. A Ki mit tud? -ra készülünk.
- Értem! Akkor sok szerencsét! – ekkor rám nézett, mosolygott egyet, majd elment.
- A Ki mit tud? –ra? Te megőrültél? – értetlenkedett Pete.
- Szerintem jó ötlet volt, de ezt majd később megbeszéljük. – mondtam, majd lementem a földszintre.
A barátaim követtek. Egészen az iskola melletti parkig némán mentünk egymás mellett, majd leültünk egy padra.
- Meg kell ígérnünk egymásnak, hogy ezt nem mondjuk el senkinek. – törte meg a csendet Carlos.
Ekkor összenéztünk a többiekkel.
- Én megígérem. – kiáltotta Jess.
- Én is! – tette hozzá Ryan.
Mindannyian beleegyeztünk, hogy nem beszélünk senkinek a történtekről. Sem a professzor szelleméről, sem a katakombáról.
Úgy 15 percig ülhettünk ott szótlanul, mikor Pete hirtelen megszólalt:
- Szóval mi is lesz ezzel a Ki mit tud?- os dologgal?
- Jól van na! Csak ez jutott eszembe! Neked ötleted sem volt, úgyhogy maradj csendben! Úgyis kitalálunk valamit! – mérgelődött Ryan.
- De minek kitalálni, hiszen Mr Stuartot úgysem érdekli az egész. – mondta McKenzie.
- Oh, dehogynem…mivel azt mondta neki Ryan, hogy próbáltunk, ezért azt hiszi, hogy én fellépek, szóval igenis érdekli. – mondtam magam is meglepődve.
- Ezt meg honnan veszed? – nézett rám nagy szemekkel Carlos.
- Nem tudom…csak érzem. Akar tőlem valamit!
- Oké! Semmi baj! Gondolkozzunk! Ki miben tehetséges? –kérdezte Jess.
- Én például mindig is dobos akartam lenni, és már elég jól játszom! – kacsintott rám Pete.
- Carlos! Neked van egy bandád, ugye? Min játszol? – érdeklődött Kenzie.
- Igen. Énekelek, és gitározok. – mondta édesen.
- Na, az király…Mit szólnátok, ha alapítanánk egy együttest? – ajánlotta Ryan.
- Kenzie! Te zongorázol, igaz? – ez nem is kérdés volt, hanem szinte felkiáltás Jess részéről.
A barátnőm bólintott, majd Jess izgatottan folytatta:
- Szóval van egy dobosunk, egy zongoristánk, egy énekes-gitárosunk, és én is tudok egy picit gitározni. Carol, Ryan? Veletek mi a helyzet?
- Tudod, hogy én inkább sportolok! Semmilyen hangszeren nem játszom. – mondta Ryan.
Jess bólogatott, majd kérdőn rám nézett. Én énekelni tudok, de nem mertem nekik elmondani, mert eléggé szégyenlős vagyok, és csak családi körben szoktam énekelni...meg a zuhany alatt.
- Én sem vagyok jó semmiben. Sajnálom.
Fél ötig vitatkoztunk, hogy mivel lépjünk fel a tehetségkutatón. Nem sok mindenre jutottunk. Nem tudunk táncolni, bűvészkedni, meg semmi hasonló dologban nem vagyunk jók. Így megegyeztünk, hogy alapítunk egy „együttest”. Még nem tudom mi fog ebből kisülni, hiszen Ryannek tényleg semmi tehetsége. Botfüle van, és fogalmam sincs, hogy neki mi lesz a szerepe. Még azt sem tudom, hogy én mit fogok csinálni, mert még ebben sem döntöttünk. Viszont már mindenki elindult hazafelé, így hát én is.
jaj, még ilyet.. :D hát igazán kíváncsi vagyok hogy mi ez az egész titkos dolog meg hogy egyáltalán miért halt meg a tanár, mi szabadult ki, miért volt a tanárnak titkos alagútja a katakombákban? jaaaj annyi kérdésem lenne ezzel a történettel kapcsolatban! hát tudod.. hiába mondanám azt, hogy nagyon tetszik a történeted.. mivel az nem lenne eléggé kifejező részemről... a továbbiakhoz nagy hajrát és sok ihletet ;) ha megint téged húzlak karácsonykor, akkor majd kapsz egy cetlit: "Ihletben bővelkedő történetet, sok olvasót és temérdek kommentet kívánok! ;)"
VálaszTörléstényleg megcsinálom, feltéve, ha még akkor is írni fogod ezt az elképesztően izgalmas story-t! ;)
xoxo DevCres
Az eleje HP 2, titkok kamrája filling volt, de aztán változott a helyzet, mint mikor a csi miami-ban keresik a nyomokat :D.
VálaszTörlésUgyanaz az érdeklődés fogott el mint ott, találnak-e valamit, de nem nagyon találtak :(.
Majd egy fordulópont jött, camp rock :D .
Izgis rész volt ez is :).
Andris
Nagyon izgi a sztori, bocsi, hogy eddig nem írtam :S Most olvastam el az összes lemaradásomat, de nagyon tetszik a story. tiszta horrorisztikus hatása volt néhol.
VálaszTörlésGrt az összes fejezethez!
Várom a kövi fejezetet! :))
Puszii, Lilly