3. rész

És itt az új rész. Ez most nem olyan unalmas, mint az első kettő, van benne egy kis izgalom is. Remélem tetszik majd. Várom a kommenteket;) *KISSandHUG*

Ugyan olyan reggel volt, mint a többi: korán kelés, séta a megállóba  és hosszú buszozás. A suliban viszont furcsa dolgok történtek, amik pár embert eléggé elgondolkoztattak. Köztük engem is.

Még első óra előtt kimentünk Jess-szel reggelit venni. A büfébe a suli belső udvaráról lehetett bemenni. Pár ember ott állt az egyik fal előtt. Először azt hittem csak cigiznek vagy hasonló, de észrevettem, hogy pár tanár is van velük és mindenki a falat bámulja.

-          Úristen az vér?- szólalt meg Jess.

Ránéztem a fiúra, aki szintén a falat kezdte nézni. Követtem a tekintetét, és akkor megláttam:

„Vigyázz! Kiszabadult!” Jézusom! Az tényleg vér! Közelebb mentünk, és találkoztunk Renee-vel, meg a fiújával Joshua-val. Nagyon jó párt alkottak, igaz hogy többször is szétmentek, de mindig kibékültek. Örültem, hogy a barátnőm egy olyan pasit szerzett magának, mint Josh. Én is nagyon bírtam őt, sok közös témánk volt. És még jól is nézett ki.

-          Ez durva nem? – kérdezte tőlem Renee.

-          Az! De mégis ki írhatta? És vajon mi szabadult ki? –érdeklődtem a többiektől.

-          Biztos valami állat! – mondta Josh.

-          Ja, persze. Milyen állat? Egy sárkány? Vagy egy farkas?- viccelődött Jess.

-          Biztos valami tréfa! – szólalt meg az egyik tanár. - Most pedig mindenki menjen órára!

Nem tudom mi lehet ez a felirat. Nem is igazán értem. „Kiszabadult!” Vajon mi? És mi van ha mégis csak valami beteges tréfa? De miért vérrel írták? Biztos az egyik hülye gyerek írta fel. Renee-éktől elköszöntünk, és visszamentünk az osztályba. Már mindenki megjött, és fél percen belül be is csöngettek. Matek óra volt, de nem nagyon figyelt senki sem, mert ezt az anyagot már előző órán vettük, csak a tanár mindig elfelejti. McKenzie-vel, Ryannel és Jess-szel a falról beszéltünk. Még szerencse hogy ez a két srác ül előttünk, és tudunk társalogni. A fiúk meg vannak győződve arról, hogy csak poén az egész, de Kenzie teljesen beparázott.

-          Biztos, hogy valami szörny, vagy mutáns! – ez azért egy kicsit túlzás…

Most tényleg nem azért, de ismerek pár szőke lányt, és némelyik szőke-nős vicc teljesen igaz rájuk. Nem mondom, hogy hülyék, inkább csak más a felfogásuk. Mivel elkalandoztak a gondolataim, így észre sem vettem, hogy csöngettek. A második óra tesi volt. A lányok elindultak az öltözőbe, én még egy kicsit maradtam az osztályban. Ryannek mutattam meg pár dolgot kémiából, amiket nem értett. Közben bejött az osztályba Pete és Carlos. Úristen! Ezek mit keresnek itt?

-          Láttátok a vért? Azt pletykálják egy tigrist tartottak a pincében, és megszökött, miközben etették. – ezt biztos ő találta ki. Neki van ilyen élénk fantáziája.

-          Nyilván! És még miket terjesztesz? Bement a lány öltözőbe, és mindenkit ijesztget? – mosolyogtam a fiúra.

-          Nem én terjesztem, én csak kitaláltam, ez viszont jó ötlet, köszi! – én csak tovább mosolyogtam, hiszen ott állt mellette Carlos is.

Ugyan olyan jól nézett ki, mint tegnap. Sőt! Még jobban! AC/DC-s póló volt rajta. Látom, bírja a jó zenét. Lehet, hogy nála beválna a zene-elméletem? Lehet, hogy hülyeség, McKenzie ki is nevetett miatta, de én hiszek benne. A zene-elmélet arról szól, hogy ha a fiú és lány ugyanazt, vagy legalább hasonló zenét szeretnek, akkor simán megy nekik a második lépés. Hiszen már van közös témájuk. Az elméletem Ryan-nél is bevált, csak tovább nem nagyon jutottunk…még.

-          Igazából azért jöttünk, hogy nincs-e véletlenül valakinek egy töri atlasza? Én még nem kaptam meg az enyémet. – nézett rám az új fiú.

Csak bólintottam, és elkezdtem keresni a táskámban.

-          És neked mi a véleményed erről az egészről Carlos? – érdeklődött Ryan.

-          Hát kicsit furcsának tartom, de örülök, hogy máris van új téma, és nem rólam beszél mindenki. – milyen igaza van!

Közben megtaláltam az atlaszt és átnyújtottam neki. Megköszönte, és rám mosolygott. Itt áll mellettem a srác, aki hónapok óta teszik, és a szeme láttára szeretek bele egy másik fiúba. Ez kicsit furcsa.

-          Hát jó, nekem mennem kell! Gondolom nektek is. – mondtam, majd elindultam az ajtó felé.

-          Mikor hozzam vissza? – kérdezte Carlos a hátam mögül.

Megfordultam,majd válaszoltam:

-          Nem is tudom, 6. órára kéne. – Carlos bólintott, majd elmentem.

Az aulában találkoztam Beckyvel, aki az évfolyamtársam, és nagyon jó barátnőm. Ovitársak voltunk 2 évig, azóta jóban vagyunk.

-          Kicsit ijesztő, ami történt, nem? – kérdezte.

-          Ja, főleg, hogy vérrel írták.

-          És a tanárok meg tőlünk kérdezik, hogy ki csinálta. – ekkor becsöngettek, és mindketten mentünk órára.

A tesi is gyorsan eltelt, egész órán csak röplabdáztunk. Viszont ami az öltözőben történt, az mindanyiunkat megijesztett.
Öltöztünk, közben beszélgettünk a szokásos témákról: bulik, pasik, és…Carlos. Egyszer csak egy sikítást hallottunk. Tisztára kirázott a hideg. Olyan ijesztő volt, és azt sem tudtuk, vajon ki sikított. Gyorsan kiszaladtunk, hogy megnézzük mi történt, de nem láttunk senkit sem a folyosón, sem az aulában. A portás, pár tanár, és a fiúk is kijöttek nézelődni. De sehol semmi. Ryan rám nézett, és elkezdett vigyorogni. Ekkor vettem észre, hogy felül csak egy melltartó van rajtam. Visszaszaladtam, majd felvettem a felsőmet. A többi lány sem volt teljesen felöltözve, magukat takargatva követtek. Közben rájöttem, hogy Ryan-en sem volt póló. Nagyon jó felsőteste van, még nem is láttam. És rám mosolygott. Ohh…

Mikor végeztünk, elindultunk az osztályba. A folyosón elkaptam egy beszélgetést két tanár között. Nem ismertem őket, engem nem tanítottak.

-          Nem tudom, hol lehet. Egész reggel hívogattam, nem vette fel a telefont. – mondta az egyik.

-          Rokonai sincsennek, akiktől érdeklődhetnénk.

Nem volt a szavukban semmi érthető, nem tudtam kiről beszélnek, de különösnek tartottam. A teremben már várt rám Pete és Carlos. Visszahozták a könyvemet.

-          Igazából nem is volt rá szükség, de azért köszönöm!- mondta mosolyogva az új fiú.

-          Ja, nem volt Mr García. – tette hozzá Pete.

-          Hogy-hogy nem volt? Ő még sosem hiányzott. – csodálkozott McKenzie.

Most értettem meg, hogy miről is beszélt az a két tanár. Mr García, a történelem professzor nem jött ma iskolába. Ez mindenkinek feltűnt, hiszen Renee is mondta, hogy ő az egyetlen tanár, aki négy év alatt még egyetlen egyszer sem hiányzott.

Nem is nagyon figyeltem, miről beszélnek a barátaim. Teljesen belemélyedtem a gondolataimba. Ez a nap egyre furcsább. Először a véres felirat a falon, most meg a sikítás. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de egy tanárnak is nyoma veszett. Azon kezdtem törni a fejem, hogy vajon Carlosnak van-e valami köze ehhez az egészhez? Épphogy egy napja van itt, és máris különös dolgok történnek a suliban. Ezt azonnal kivertem a fejemből, hiszen magam is hülyeségnek tartottam.

Észre sem vettem, hogy Pete és Carlos elment, és becsöngettek. Irodalom óránk volt. Mivel ez is olyan unalmas, mint a többi óra, elterveztem, hogy a szokásos dolgot csinálom: kinyitom az ablakot, és bámulom a járókelőket. Hát ma ez nem így alakult. Mikor kinéztem, két sikítást hallottam egyszerre. Az egyik az én számból jött, a másik a padtársaméból. Ő is látja, hogy ott áll. De miért vérzik a szája?